Sziasztok! Meghoztam a második részt. Remélem,tetszeni fog. Lécci, hagyjatok kommentet, hogy tudjam,mit gondoltok. Jó olvasást!
xoxo Rosiie*
2. Miért tetted ezt velem?
Reggel kissé kábán ébredtem. Igazából nem sok mindenre emlékszem. Gondoltam, veszek egy forró zuhanyt, az majd kitisztítja a fejemet. Be is álltam a zuhany alá. A meleg víz szinte égette a bőrömet,de most pont erre volt szükségem. Hirtelen minden bevillant. Klaus itt járt, én pedig megtörtem és kiöntöttem neki a szívemet. Hogy lehettem ekkora idióta? Pont Klaus-nak? Bár el kell ismernem, most ő az egyetlen személy Mystic Falls-ban, aki még szóba áll velem. És, bár ezt nem szívesen vallom be, de vonzódom hozzá. Mindig törtődött velem, meghallgatott és bár minden egyes ostromát elutasítottam, ő mégsem adta fel. Nem, Caroline! Most azonnal verd ki őt a fejedből! Kiszálltam a zuhany alól, magamra csavartam a törcsimet és átmentem a gardróbomba. Egy világoskék, virágmintás, pánt nélküli, comközépig érő ruhát, egy kék farmerdzsekit és egy narancssárga magassarkút vettem ki. Felöltöztem, feltettem egy halvány sminket és a hajamat lazán összefogtam. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy kávét. Vagyis csak töltöttem volna, ha nem fogyott volna el az utolsó cseppig. - Remek! - gondoltam. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a Grill-be,mert most mindennél nagyobb szükségem van egy kávéra.
Miután beléptem a Grill-be, egyenesen a pult felé indultam, és rendeltem magamnak egy kávét. Matt kelletlenül kiszolgált. Egy halvány mosolyt eeresztettem meg felé, de ő csak fintorgott. Persze, hiszen ő volt Elena első pasija és bár velem is járt, igazából mindig is Elenát szerette. Ráadásul vámpír vagyok,ami az egyik fő oka volt annak,hogy szakítottunk, így érthető,hogy Elena mellett áll. Gyorsan szétnéztem a helyiségben,majd megpillantottam egy üres boxot. A lehető legeldugodtabb helyen volt,szóval fogtam a kávémat és leültem oda. Magammal hoztam a laptopomat is, mert tudtam,hogy mást úgyse nagyon tudnék itt csinálni, hiszen senki nem ül le hozzám. Éppen a legfrissebb híreket olvasgattam,mikor váratlanul egy gúnyos hang ütötte meg a fülem.
- Nézzenek oda! Vámpír Barbie! Mit csinálsz te itt ilyenkor egyedül? Hogyhogy nincs itt veled senki? Hol vannak a barátaid? Hupszi, el is felejtettem... Neked olyanjaid nincsenek! - mondta megjátszott szomorúsággal a kékszemű szalvatore.
- Damon. Hol van a drága Elena? Csak nem otthon őrlődik, amiért téged választott? Lehet, hogy éppen most írja a beszédét,amivel majd szépen lapátra tesz, aztán ismét az öcséd karjai közt lel majd vígaszt - vágtam vissza neki. Nem hagytam magam. Lehet,hogy a barátaimat elvették,de a büszkeségemet nem tudják.
Na idefigyelj szöszi, velem te ne... - kezdett bele a vámír, de valaki félbeszakította.
- Damon! - lépett oda Stefan - Megígérted,hogy nem keltesz feltűnést - Damon megforgatta a szemeit,majd egy lépést hátralépett, hogy jelezze öccsének,hogy visszafogja magát.
Caroline - fordult felém az ifjabb fivér - beszélhetnénk?
Bár semmi kedvem nem volt ehhez, de bólintottam. Stefan küldött Damon felé egy amolyan Magunkra hagynál? pillantást, amit testvére meg is értett. Vetett felém egy amolyan Még nem végeztünk nézést, aztán elindult a bárpult felé.
- Esetleg...? - mutogatott az ifjabb Salvatore velem szemben lévő helyre. Én persze vettem a célzást.
- Pesze.
Stefan jóformán le se ült,de máris belefogott a mondandójába - Figyu, Car! Nincs kifejezés arra,hogy mennyre saj... - kezdett bele a magyarázkodásba az ifjú vámpír, de nem hagytam neki.
- Ne, Stefan! Ezt kérlek ne - utasítottam csendre - Csak egy valamit árulj el: Miért tetted ezt velem?
Pár másodpercnyi csend után belefogott.
- Valamelyik nap,mikor beléptem a panzióba, beszélgetésre lettem figyelmes...
- El kellene mondanunk neki Damon - szólalt meg Elena - Joga van tudni.
- Tudom-tudom. De csak még egy napot tölts velem titokban - kérlelte őt a kékszemű vámpír.
- Rendben - sóhajtott nagyot a hasonmás - de csak egy nap.
Ekkor Stefan lépett be a helyiségbe és nem hitt a szemének. Damon és Elena csókolóztak.
- Elena! - kiáltotta el magát az ifjabb fivér, amire persze rögtön szétugrott a páros.
- Stefan, én...én - kezdett volna bele a lány,Stefan nem akarta hallani. Egyszerűen csak kiviharzott a panzióból, egyenesen az erdőbe.Miután megölt pár mókust eldöntötte, hogy megmutatja Elena-nak,mit is érzett 10 perccel ezelőtt, mikor rájött,hogy barátnője megcsalja. Ráadásul a tulajdon bátyával!
- Hát, ez történt - fejezte be a mondandóját a férfi. Alig hittem a fülemnek. Mikor aztán túlléptem az első sokkon én is megszólaltam.
- Sajnálom,hogy ez történt, de akkor sem volt jogod ezt tenni velem.
- Tudom, és borzasztóan sajnálom. Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? - kézdezte a Stefan kiskutya szemekkel.
- Egyszer biztosan. De jelenleg nem megy. Bíztam benned! Te voltál az,aki mindig segített, aki mindig mellettem állt, aki meggyőzött arról,hogy vámpírként is van értelme élnem... És erre te egyszercsak hátbaszúrsz? Nem jutottak eszedbe a következmények? Nem gondoltál másra, csak arra, hogy féltékennyé tedd Elenát, hogy visszaszerezd. Nem érdekelt, milyen áron. Nem ezt vártam. Tőled nem. Óriásit csalódtam benned Stefan Salvatore. És most kérlek, hagyj magamra.
Nem szólt semmit, csak elment. Vettem egy nagy levegőt és ismét elmerültem a hírekben.
Reggel kissé kábán ébredtem. Igazából nem sok mindenre emlékszem. Gondoltam, veszek egy forró zuhanyt, az majd kitisztítja a fejemet. Be is álltam a zuhany alá. A meleg víz szinte égette a bőrömet,de most pont erre volt szükségem. Hirtelen minden bevillant. Klaus itt járt, én pedig megtörtem és kiöntöttem neki a szívemet. Hogy lehettem ekkora idióta? Pont Klaus-nak? Bár el kell ismernem, most ő az egyetlen személy Mystic Falls-ban, aki még szóba áll velem. És, bár ezt nem szívesen vallom be, de vonzódom hozzá. Mindig törtődött velem, meghallgatott és bár minden egyes ostromát elutasítottam, ő mégsem adta fel. Nem, Caroline! Most azonnal verd ki őt a fejedből! Kiszálltam a zuhany alól, magamra csavartam a törcsimet és átmentem a gardróbomba. Egy világoskék, virágmintás, pánt nélküli, comközépig érő ruhát, egy kék farmerdzsekit és egy narancssárga magassarkút vettem ki. Felöltöztem, feltettem egy halvány sminket és a hajamat lazán összefogtam. Lementem a konyhába, és töltöttem magamnak egy kávét. Vagyis csak töltöttem volna, ha nem fogyott volna el az utolsó cseppig. - Remek! - gondoltam. Úgy döntöttem, hogy átmegyek a Grill-be,mert most mindennél nagyobb szükségem van egy kávéra.
Miután beléptem a Grill-be, egyenesen a pult felé indultam, és rendeltem magamnak egy kávét. Matt kelletlenül kiszolgált. Egy halvány mosolyt eeresztettem meg felé, de ő csak fintorgott. Persze, hiszen ő volt Elena első pasija és bár velem is járt, igazából mindig is Elenát szerette. Ráadásul vámpír vagyok,ami az egyik fő oka volt annak,hogy szakítottunk, így érthető,hogy Elena mellett áll. Gyorsan szétnéztem a helyiségben,majd megpillantottam egy üres boxot. A lehető legeldugodtabb helyen volt,szóval fogtam a kávémat és leültem oda. Magammal hoztam a laptopomat is, mert tudtam,hogy mást úgyse nagyon tudnék itt csinálni, hiszen senki nem ül le hozzám. Éppen a legfrissebb híreket olvasgattam,mikor váratlanul egy gúnyos hang ütötte meg a fülem.
- Nézzenek oda! Vámpír Barbie! Mit csinálsz te itt ilyenkor egyedül? Hogyhogy nincs itt veled senki? Hol vannak a barátaid? Hupszi, el is felejtettem... Neked olyanjaid nincsenek! - mondta megjátszott szomorúsággal a kékszemű szalvatore.
- Damon. Hol van a drága Elena? Csak nem otthon őrlődik, amiért téged választott? Lehet, hogy éppen most írja a beszédét,amivel majd szépen lapátra tesz, aztán ismét az öcséd karjai közt lel majd vígaszt - vágtam vissza neki. Nem hagytam magam. Lehet,hogy a barátaimat elvették,de a büszkeségemet nem tudják.
Na idefigyelj szöszi, velem te ne... - kezdett bele a vámír, de valaki félbeszakította.
- Damon! - lépett oda Stefan - Megígérted,hogy nem keltesz feltűnést - Damon megforgatta a szemeit,majd egy lépést hátralépett, hogy jelezze öccsének,hogy visszafogja magát.
Caroline - fordult felém az ifjabb fivér - beszélhetnénk?
Bár semmi kedvem nem volt ehhez, de bólintottam. Stefan küldött Damon felé egy amolyan Magunkra hagynál? pillantást, amit testvére meg is értett. Vetett felém egy amolyan Még nem végeztünk nézést, aztán elindult a bárpult felé.
- Esetleg...? - mutogatott az ifjabb Salvatore velem szemben lévő helyre. Én persze vettem a célzást.
- Pesze.
Stefan jóformán le se ült,de máris belefogott a mondandójába - Figyu, Car! Nincs kifejezés arra,hogy mennyre saj... - kezdett bele a magyarázkodásba az ifjú vámpír, de nem hagytam neki.
- Ne, Stefan! Ezt kérlek ne - utasítottam csendre - Csak egy valamit árulj el: Miért tetted ezt velem?
Pár másodpercnyi csend után belefogott.
- Valamelyik nap,mikor beléptem a panzióba, beszélgetésre lettem figyelmes...
- El kellene mondanunk neki Damon - szólalt meg Elena - Joga van tudni.
- Tudom-tudom. De csak még egy napot tölts velem titokban - kérlelte őt a kékszemű vámpír.
- Rendben - sóhajtott nagyot a hasonmás - de csak egy nap.
Ekkor Stefan lépett be a helyiségbe és nem hitt a szemének. Damon és Elena csókolóztak.
- Elena! - kiáltotta el magát az ifjabb fivér, amire persze rögtön szétugrott a páros.
- Stefan, én...én - kezdett volna bele a lány,Stefan nem akarta hallani. Egyszerűen csak kiviharzott a panzióból, egyenesen az erdőbe.Miután megölt pár mókust eldöntötte, hogy megmutatja Elena-nak,mit is érzett 10 perccel ezelőtt, mikor rájött,hogy barátnője megcsalja. Ráadásul a tulajdon bátyával!
- Hát, ez történt - fejezte be a mondandóját a férfi. Alig hittem a fülemnek. Mikor aztán túlléptem az első sokkon én is megszólaltam.
- Sajnálom,hogy ez történt, de akkor sem volt jogod ezt tenni velem.
- Tudom, és borzasztóan sajnálom. Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? - kézdezte a Stefan kiskutya szemekkel.
- Egyszer biztosan. De jelenleg nem megy. Bíztam benned! Te voltál az,aki mindig segített, aki mindig mellettem állt, aki meggyőzött arról,hogy vámpírként is van értelme élnem... És erre te egyszercsak hátbaszúrsz? Nem jutottak eszedbe a következmények? Nem gondoltál másra, csak arra, hogy féltékennyé tedd Elenát, hogy visszaszerezd. Nem érdekelt, milyen áron. Nem ezt vártam. Tőled nem. Óriásit csalódtam benned Stefan Salvatore. És most kérlek, hagyj magamra.
Nem szólt semmit, csak elment. Vettem egy nagy levegőt és ismét elmerültem a hírekben.
Szia Rosiie*!
VálaszTörlésA történeted egyszerűen csodálatos és teljesen magával ragadó :D
Caroline-t nagyon sajnáltam, hogy ez történt vele, viszont annak nagyon is örültem, hogy Klaus megvigasztalta őt. Remélem még sok ilyen pillanatuk lesz együtt és Klaus is mesélni fog majd magáról a lánynak. Nagyon megdöbbentem, hogy Stefan megcsókolta Caroline-t, az viszont már egyáltalán nem volt meglepő, hogy Elena Caroline-t félrelökte az útból, mivel gondolom mindkét Salvatore kell neki és nem akarja, hogy barátnője kapja meg akárcsak az egyiket is. Remélem nemsokára a többi ős is felfog tűnni :D
Ezért aztán bízom abban, hogy sietsz majd a frissel, mert én már most alig várom :D
Puszi
Szia Valentine! :)
TörlésNagyon köszönöm a bíztató szavakat. Ne aggódj,nemsokára mesél magáról Klaus is és még rengetek közös pillanatuk lesz. Elena-t olyannak ábrázolom,mint a többi Petrova-t és azt hiszem, Katherine-t nem kell bemutatni... Nemsokára megjelennek az ősiek. Addig is kellemes olvasgatást és még egyszer köszönöm :D
xoxo
Szia Rosiie!!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a fejezet is! Stefan-tól azért ez elég szemét dolog volt! Ezt tőle nem vártam volna. Szegény Car! .( De Klaus-tól nagyon aranyos volt az előző fejezetben, hogy megvígyasztalta. :))
Üdv: Szimi :))